2010.08.13. 04:41
JOBB-ÁGY-IK - Az Újparaszt Párt
Alig 150 éve, hogy a feudális Magyarország Európában utolsóként, hörögve, nyögve nyelve ugyan, de végül csak felszabadította az addig rabszolgaként tartott, jogokkal alig rendelkező lakosság 90%-át, a nincstelen jobbágyait, zsellérjeit, akik a nemes uraságok földjén robotoltak kilátástalanul évszázadokon át, mire megindulhatott volna az iparosodás, a polgárosodás, közbe jöttek a világháborúk, a kommunizmus, és a bukdácsolva, húsz év alatt is csak részlegesen-bugyborékosan felszakadozni képes rendszerváltás; mindennek eredményeképpen Európában talán egyedülálló módon Magyarországon sikerült egészen napjainkig, gyakorlatilag 2010-ig mereven konzerválnunk egy társadalmi osztályt, kiket mára már csupán a történelemkönyvekből kellene hogy ismerjünk: A JOBBÁGYságot.
A rendi szemléletet, a "vérével adózó" magyar nemes értékítéletét tükrözi az az egykorú etimologizálás, miszerint a honfoglalás után a fegyveres harcot nem vállaló szabad rétegek közül azok lettek jobbággyá, akik – önként lemondva szabadságukról – inkább az adózást választották (eszerint 'jobbágy = jobb adj').
Hiába jutott el történelmi, társadalmi evolúciónk az amerikai mintára létrehozott szabad parasztság (farmerek) fogalmához, az évszázadokon át szolgasorban élő jobbágyaink lelki, kultúrális, szellemi felemelkedését a mai napig nem sikerült véghezvinnünk.
Ennek bizonyítéka az Újparaszt Párt, a JOBB-ÁGY-IK létrejötte, mely hatásosan, egyszerű, érthető módon manipulálja mind a vidéki, tanulatlan parasztokat - őket főképp cigányveszéllyel riogatva -, mind a városba már ugyan be-bemerészkedő, ott tájszólásuk, parasztos értékrendjük miatt elsősorban körberöhögött, a segédmunkás, mcdrive-ban dolgozó vagy éppen a pornóiparban szerencsét próbáló értetlen jobbágyokat pedig az un. zsidóveszéllyel sakkban tartva.
A 13. században a 'jobbágy' szó leértékelődött, és a földesúri hatalom alatt élő népek egységesülésével a saját termelőeszközökkel rendelkező, az úrtól különféle ellenszolgáltatások fejében kapott földön önállóan gazdálkodó jobbágytelek, telkes paraszt neve lett. Ebbe a rétegbe felemelkedés útján korábban (rab)szolga állapotú vagy többé-kevésbé szabad felszabadított rétegek kerültek a várnépek és az királyi udvarház, udvari udvarnokok és egyéb szolgálónépek közül.
Hiszen milyen egyszerű is az első- illetve másodikgenerációs értetlen jobbágy-parasztokat saját sikertelenségük, a városi kultúréletre való tökéletes alkalmatlanságuk miatt a láthatatlan, mindenütt jelenlévő un. zsidókkal riogatni, akik kizárólag felelősek azért, hogy ők még mindig az angyalföldi paneltelepen tuningolják a kettes golfjaikat amibe aztán a sokat szidott cigányoktól veszik a lopott autórádiókat és hangcuccot. Ezek a magyar jobbágy-parasztok, valamint a szegénysorból és a mélynyomorból éppen csak kiemelkedett külvárosi svábság kritika nélkül fogadják a JOBB-ÁGY-IK párt éppen rájuk méretezett, az ő egyszerű parasztos szóvilágukra, illetve a polgárosodni képtelen parasztból lett proliknak a kifejezetten nekik címzett, alpári, kocsmai módon megszerkesztett JOBB-ÁGY-IK-os propagandát.
Nyugat-Európában a parasztok fokozatosan szabadultak meg feudális terheiktől és váltak szabad bérlőkké vagy birtokosokká. Ezzel szemben Kelet- és Közép-Európában a feudális terhek fokozódása ment végbe a második vagy örökös jobbágyság kialakulásával. Itt intézményes lépésre, jobbágyfelszabadításra volt szükség a feudális terhektől való megszabaduláshoz.
És könnyű dolga van a JOBB-ÁGY-IK-nak: A hivatalos jobbágy-parasztpárt (FKGP), valamint a második, harmadik generációs parasztokat tömörítő prolipárt (MIÉP) megszűntével két hatalmas forrásból meríthet szavazókat az Újparaszt Párt, a JOBB-ÁGY-IK.
Magyarországon 1848-ban a jobbágyfelszabadítás részben előnyt, részben hátrányt hozott a parasztságnak. Ugyan szabaddá tett mindenkit, de csak az úrbéri földek terheit törölte el, a rajtuk élő jobbágyokat tulajdonossá téve 1920-ig elhúzódó állami kárpótlás fejében, az allodiális földek jobbágyai viszont nincstelen parasztokká váltak. Megmaradtak a szőlőbirtokokat terhelő járulékok is. Ezekre is kiterjesztették ugyan még 1848–49-ben az állami megváltást, de az 1853-as úrbéri pátens ezt visszavonta és csak önkéntes megváltást tett lehetővé egy részükre. Végeredményben a korábbi jobbágyság mintegy 44%-a vált polgári földtulajdonossá – a teljes földterület 56%-át birtokolva, a többi a volt úri földbirtokosok kezén maradt –, 56%-a pedig földnélküli zsellérré.
A JOBB-ÁGY-IK pedig kifejezetten a jobbágyokat különösen paraszt, és kifejezetten proli gesztusokkal kápráztatja el a sajtóban, hogy a kedvükre tegyen, a FÉLELEM.INFO pártújságban pedig folyamatosan fenntartják a városi, művelt ember számára rendkívűl szórakoztató, esetleg jóleső röhögésre késztető, ám a valóság és az írott betű között különbséget tenni nem tudó, néhány generációval ezelőtt még írástudatlan újparasztok és jobbágyok számára véres valóságként, tényként ható riogatást, a kifejezetten börleszkbe illő módon felpumpált folyamatos cigány- és zsidóveszélyt, melyre természetesen csak a JOBB-ÁGY-IK kínálhat megoldást, mint ahogy beígéri azt is, hogy a paraszt-jobbágyok minden terménye gazdára talál, és megvédik a piacot azoktól a furcsa városi emberektől, a külföldiektől, meg persze a mindenütt jelenlévő, láthatatlan zsidóktól.
A neo-abszolutizmus és a dualizmus korában a zselléri réteg jobbára elesett a földhöz jutás lehetőségétől. Tömegeik birtokokon dolgozó, általában egy évre szerződtetett cselédként, ill. napszámosként próbálták biztosítani a megélhetésüket. A summásszerződéseket az 1898-as ún. "rabszolgatörvény" alapján állították ki, melyek uradalmanként és summáscsapatonként eltérőek voltak; betartásuk és betartatásuk gyakran nem valósult meg. Az 1945-ig hatályos 1907. évi 45. törvénycikk szabályozta a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszonyt, többek közt a szolgálati cselédkönyvek kötelező kiállításával.
A derék Széchenyi keményen próbálkozott, hogy a már akkoriban is elharapódzott, kezelhetetlen jobbágyveszélyt a megfelelő polgárosodás útján kezelje - sajnálatos kudarcának az eredményével a kommunizmus jobbágykonzerváló évtizedei után most nekünk kell szembesülnünk.
A kínzó földhiány és a megélhetési bizonytalanság orvoslására 1936-ban huszonöt évre szóló programot indítottak el, 34-35 ezer 8-10 holdas családi birtokok létrehozására. A végrehajtást jórészt csak a második zsidótörvény nyomán elkobzott vagy szerény összegért megváltott földek szétosztásával sikerült megindítani. A további földjuttatások megszervezését a háborús körülmények gátolták.
Ha olyan paraszt, vagy proli ismerősünk van, aki a JOBB-ÁGY-IK szellemiségét isteníti, úgy elsősorban legyünk megértőek. Ismerjük fel az illetőben az istenfélő PARASZTOT, aki rabszolgaként élt a nemes uraságok által évszázadokon át kizsigerelve, a Szent Korona országában, vagy ha urbánus kőzegben él, vegyük észre benne az elvárosiasodni próbáló, beilleszkedési nehézségekkel küzdő PROLIT, és kezeljük az illetőt eképpen: Annak biztos tudatában, hogy a máig élő középkor egy élő szeletkéjével beszélgethetünk személyesen, tudnunk kell, a felvilágosítás, az észérvek általában nem használnak, de ha tudunk segítsünk a babonás jobbágyon - és persze mindvégig tartsuk meg a három lépés távolságot.
Hiszen aki a JOBB-ÁGY-IK-ra szavaz, az mégiscsak egy utolsó proli paraszt.
Az 1945-ben végrehajtott földosztás során 109 875 cseléd és 260 088 mezőgazdasági munkás jutott átlagosan 8,4, ill. 4,9 holdas földbirtokhoz. Szétosztható, ill. elkobozható föld hiányában ezután még mintegy 300 ezer fő nem rendelkezett önálló birtokkal. A mezőgazdaság kollektivizálása, valamint az erőltetett iparosítás a kommunista hatalomátvétel után felszívta ezeket a tömegeket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kurvaanyádbaszdmeg 2010.08.13. 06:15:11
Panelkuruc · http://piroslapok.blog.hu/ 2010.08.16. 11:49:38
Utolsó kommentek